az udvariasság otthon kezdődik

A másik iránti udvariasság általában a másik iránti tiszteletből fakad, és az udvarias magatartást még gyermekkorban sajátítjuk el.
Ha otthon tisztelettel és udvariasan bánnak veled, te is megtanulod tisztelni családod tagjait. Az abból fakadó önbecsülés, hogy egyedülállóan
értékes személynek tartanak, akik a legtöbbet jelentik számodra, nagyban elősegíti azt a magabiztosságot, amire elengedhetetlenül
szükséged van, hogy sikeres légy. Az udvariasság és a mások iránti figyelmesség olyan szokás, amelyre ha egyszer már szert
tettél, egész életedben veled marad. Noha a szokásos udvariasság az élet nagy kérdéseit tekintve tűnhet jelentéktelen csekélységnek, valójában mély értékeket tükröz. Még ennél is fontosabb, hogy ha szokásoddá
válik, hogy tisztelj másokat, ez hozzájárul ahhoz, hogy mások
is tiszteljenek téged.

vannak, akiket a túl sok igazság jobban bosszant, mint a túl kevés

Az iskolások néha érdekes játékot játszanak. A neve: „becsületesség".
Szabályai egyszerűek: a résztvevők elhatározzák, hogy egy megállapodott ideig csak az igazságot fogják mondani. Aztán célzott kérdéseket tesznek fel egymásnak. Például: „Milyen a hajam?"
„Szerinted Linda okos?" Valaki aztán mindig dühös lesz, amikor rájön, hogy barátai eddig füllentettek neki, ártatlan hazugsággal kímélve az érzéseit. A játék után általában még sokáig nem
felejtik el ezeket a meglepetéseket.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt „az ő érdekükben" teszed! Néha
jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk.
Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.