Ha saját munkaadód volnál, meg lennél elégedve azzal a teljesítménnyel, amelyet felmutatsz?

Amikor vége a napnak, nem sokat számít, hogy mások mit gondolnak rólad. Az számít, hogy te mit gondolsz magadról. Áttekintve a napodat, tedd fel magadnak a kérdést: „Maradéktalanul kihasználtam az időmet? Beleadtam a munkába minden erőmet és képességemet? Ha ez az én vállalatom lenne, azt kívánnám, hogy több száz hozzám hasonló munkás dolgozzon benne, vagy olyanokat szeretnék, akik nálam többet, vagy legalább egy kicsit többet kezdeményeznének?" Ha olyan valaki vagy, akivel együtt szeretnél dolgozni, vagy akit szeretnél alkalmazottadként látni, nem vagy messze a naptól, hogy magad légy egy cég tulajdonosa — vagy legalábbis a cég értékes, elismert dolgozója. A legfontosabb azonban az, hogy nyugodtan alhatsz azzal a tudattal, hogy minden tőled telhetőt megtettél. Megdolgoztál a pénzedért, és eleget tettél az önmagaddal szemben támasztott követelményeknek.

Arra vársz, hogy öledbe hulljon a siker, vagy hajlandó vagy kimenni a „terepre", hogy megkeresd, hol rejtőzködik?

Milton, a költő ezt írta: „Azok is szolgálnak, akik csak állnak és várnak!" Ez lehet igaz, azonban az élet gazdagságaiban inkább lesz része azoknak, akik ezeket aktívan keresik. Ritkán fordul elő, hogy a siker, teljes díszben, zenekari kísérettel, magától vonul be a birtokunkra. Az esetek többségében azok számíthatnak rá, akik kitartóan és keményen dolgoznak. Kezdeményezz, és meg fogod teremteni saját lehetőségeidet! Semmi sem helyettesítheti a határozott, átgondolt tervre alapozott cselekvést.

Senki sem tarthat vissza téged, csak te magad.

Érezted már néha úgy, hogy magad vagy önmagad legnagyobb ellensége? Mindnyájunknak vannak pillanatai, amikor bármennyire is igyekszünk, a dolgok valahogy sehogy sem akarnak összeállni, pillanatok, amikor semmi sem sikerül, és ezért senkit sem hibáztathatunk, csak magunkat. Ám mint ahogy néha magad vagy önmagad legrosszabb ellensége, lehetsz önmagad legjobb barátja is. Az átmenet általában akkor következik be, amikor rájössz, hogy az egyetlen személy, aki valóban befolyásolhatja kudarcaidat és sikereidet, nem más, mint te magad. Akkor fedezed fel a legjobb barátodat, amikor éretté válsz ahhoz, hogy elfogadd magad annak, aki vagy, és következetesen munkálkodni kezdesz azon, hogy azzá válj, akivé válni szeretnél, vagyis amikor az önfejlesztés életed fontos részévé válik. Ha tárgyilagosan értékeled magad, hozzáláthatsz, hogy fejleszd az erősségeidet és kompenzáld a gyengéidet. Ha képes vagy erre, hamarosan rájössz, hogy csupán egy valaki állhat közéd és a siker közé — és ez a valaki te vagy.

A magányosság, az elkeseredés és az elégedetlenség elleni legjobb gyógyszer a kemény munka, ami jól megizzaszt.

Az érzelmeink gyakran érthetetlenek, változékonyak és megjósolhatatlanok. Nem mindig engedelmeskednek a logikának és az értelemnek, a cselekvésnek azonban engedelmeskednek. Ha néha úgy érzed, kezd úrrá lenni rajtad a magányosság, az elkeseredés és az elégedetlenség érzése, a legjobb módja, ahogy megölheted ezeket a negatív érzéseket, hogy halálra dolgozod őket. Általában semmi sem olyan szörnyű, mint amilyennek először tűnik, és egy egész napos kemény munkánál nincs jobb módszer, hogy visszanyerd az arányérzékedet és a képességedet, és hogy dolgokat helyes megvilágításban láss. Ha kezdenek hatalmukba keríteni a negatív érzések, és újra rágódni kezdesz a kudarcaidon, ez még rosszabbá teszi a dolgokat. Űzd ki őket a koponyádból, gondolj pozitív, építő gondolatokra! A fizikai munka sokat segíthet ebben. Válassz olyan munkát, amely nem igényel különösebb koncentrációt, és csak az előtted álló feladattal foglalkozz. Dolgozz, és a negatív érzelmek elpárolognak a munka hevétől!

Egy jól irányított szervezetnél minden előléptetés saját erőfeszítés eredménye. A vezető csupán annyiban vesz részt a tranzakcióban, hogy gondosan ellenőrzi, kiérdemelted e az előléptetést

Ha le akarjuk rontani egy szervezet munkamorálját, csupán annyit kell tennünk, hogy olyan munkahelyi légkört teremtünk, amely azt a benyomást kelti a beosztottakban, hogy ha előre akarnak jutni, különböző furfangokhoz kell folyamodniuk. A legjobban vezetett vállalatok azok, amelyekben minden előléptetést kiérdemelnek, és minden felkészült személy azonos eséllyel indul, hogy megszerezze a pozíciót. Ha menedzser vagy, minden beosztottakat érintő döntést annak tükrében is mérlegelned kell, hogy kielégítik-e a fair play követelményeit. Ha pedig menedzser akarsz lenni, olyan cégnél helyezkedj el, ahol a munkásokkal korrekt módon bánnak. Ha a hozzáértéseddel és eredményességeddel érdemelted ki a pozíciódat, nem kell félned, hogy esetleg elveszted.

Ha ugyanolyan keményen dolgozol egy feladaton, amit magad akarsz elvégezni, mint azon, amit muszáj elvégezned, meg fog nyílni előtted a pálya.

Azt mondják, hogy egyidejűleg mindig két feladaton kell dolgoznod: az egyik, amit muszáj megcsinálnod, a másik pedig az, amihez kedvet érzel magadban. Ha az utóbbin ugyanolyan keményen dolgozol, mint az előbbin, ezzel a jövőre készíted fel magad. Olyan jártasságokra teszel szert, melyek lehetővé teszik számodra, hogy kinődd jelenlegi pozíciódat és belenőj a főnököd és a főnököd főnökének pozíciójába. Amikor aztán eljön az ideje, felkészült vagy a lehetőség fogadására. Ha megoldottál egy feladatot, ne ülj a babérjaidon! Kezdj azonnal gondolkozni a jövődön: hogyan végezheted jobban a munkád, és mit tanulj meg, ami elősegítheti a haladásodat. Tudásérzékeny társadalomban élünk, ahol az intellektuális tulajdonnak sokkal nagyobb értéke van, mint a tárgyi tulajdonnak. Ha lépést akarsz tartani a fejlődéssel, ha sikeres akarsz lenni, ez azt jelenti, egész életedben tanulnod kell ebben a gyorsan változó világban.

Takarékoskodj a cég kiadásaival, és a cég díjazni fogja takarékosságodat!

A jutalmat nem kapod meg feltétlenül még ma, a következő héten vagy a következő évben, de előbb vagy utóbb megkapod. Ha szokásoddá válik, hogy úgy gazdálkodj a vállalat erőforrásaival, mintha a sajátodéi lennének, ezzel azt bizonyítod, hogy kiérdemled munkaadód és munkatársaid bizalmát. Arra ítéltetsz, hogy jobb és értékesebb dolgokat csinálj. A megtakarításoknak nem kell feltétlenül óriásiaknak lenniük! A fontos — a szokás, hogy állandóan törd a fejed a veszteségek és a költségek csökkentésének lehetőségén. Elemezd rendszeresen, amit teszel, hogyan lehetne a munkádat gazdaságosabban végezni, és hamarosan nagyobb kerettel fogsz gazdálkodni, több embert fogsz irányítani.

Derítsd ki, hogyan lehet fokozni a termelékenységet, és ez fel fog emelni téged és a fizetésedet is!

Közismert, hogy mindig a munkát végző tudja a legjobban, hogyan lehet növelni annak termelékenységét. Miért van hát, hogy gyakran vonakodunk javaslatokat előterjeszteni a jobbításra? Talán túlságosan is sok racionalizálást és átszervezést éltünk már meg, hogy higgyünk abban a bölcsességben, hogy ha előre akarunk jutni, „fel kell dolgoznunk magunkat egy munkából". Ironizálhatunk a dolgon, azonban a régi bölcsesség még mindig érvényben van. Ha megtalálod a módját, hogyan lehet a dolgokat jobban, gyorsabban és olcsóbban elvégezni, sokkal értékesebbé válsz munkaadód számára. Ha bizonyítottad, értesz ahhoz, hogyan kell dolgokat hatékonyabban elvégezni, fel fognak kérni, hogy végy részt a tervezési értekezleteken, a minőségi körök munkájában. Elkerülhetetlen, hogy előléptessenek, mert egyike leszel azon kevés alkalmazottnak, aki túlságosan is értékes ahhoz, hogy elveszítse őt a cég.

Az előrejutásra képtelen embereknek két típusa van. Az egyikhez azok tartoznak, akik csak azt teszik, amit mondanak nekik, a másikhoz pedig azok, akik nem teszik meg, amit mondanak nekik.

Nehéz eldönteni, mi az elkeserítőbb: sodródni egyik munkahelyről a másikra, mert mindig az elsők között bocsátanak el, vagy monoton ismeretlenségben robotolni éveken át ugyanazon a munkahelyen. Az első annak következménye, hogy nem teszed meg, amit mondanak, a másik annak következménye, hogy csak azt teszed meg, amire utasítást kapsz. Egy ideig meg lehet élni abból, hogy a fenti út valamelyikét követed, ám aligha remélheted, hogy előbbre fogsz jutni. Ma, a magas technikával felszerelt, felvilágosult irányítási filozófiával rendelkező munkahelyeken a személyes kezdeményezés sokkal fontosabb, mint korábban, az ipari forradalom idején. Azokban az időkben az utasítások pontos végrehajtásának képességét igen sokra becsülték. Ez ugyanis elengedhetetlen volt a vállalat eredményes működéséhez. A technológia fejlődésével egyre több felügyeleti funkció válik feleslegessé, mindnyájunktól azt várják, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet produkáljunk, magunk döntsük el, mit kell tennünk, és azt meg is tegyük. Ne várj hát, amíg megmondják, mit kell tenned! Ismerd meg a vállalatodat, és végezd a munkádat olyan kiválóan, hogy képes légy előre látni, mit kell még megtenned — aztán tedd is meg!

A halogatás szokása kiváló alibigyártó

Ha hajlasz rá, tucatnyi okot tudsz találni arra, valamit miért nem lehet, vagy miért nem tudsz megcsinálni. Könnyebb azt mondanod, hogy túlságosan nehéz, túlságosan drága, túlságosan időrabló, mint elfogadnod, hogy ha kész vagy elég keményen, elég okosan, elég állhatatosan dolgozni, ésszerű határok között bármit meg tudsz csinálni. Ha észreveszed, hogy túlságosan is gyakran találsz mentséget arra, miért nem csinálsz meg valamit, vagy millió magyarázatod van arra, miért nem úgy mentek a dolgok, ahogy eltervezted, ideje, hogy megállj és változtass! Hagyj fel az alibik, a „logikus" magyarázatok keresésével, ehelyett kezdd el halogatás nélkül csinálni a dolgokat!

A halogatás egy rossz szokás. Eredménye az, hogy holnapután­ira akarjuk kitolni azt, amit már tegnapelőtt el kellett volna vé­geznünk.

Egy eredményre törő személy esetében aligha lehet veszélye­sebb és rombolóbb szokás, mint a halogatás, mert megfosztja őt a kezdeményezőerőtől. Ha egyszer elhalasztasz valamit, másodszor már könnyebb ugyanezt tenned, míg aztán a szokás annyira hatal­mába kerít, hogy hihetetlenül nehéz vele szakítani. A halogatás szo­kásának következményei sajnos összeadódnak. Gyógyításának egyetlen módja van - a cselekvés. Meg fogsz lepődni, milyen elé­gedettséget érzel, ha tétovázás nélkül belefogsz egy nem igazán vonzó feladatba, és csinálod! Egy angol miniszterelnök, Benjamin Disraeli egyszer ezt mondta: „A cselekvés nem mindig hozza meg a boldogságot, de cselekvés nélkül nincs boldogság."

Nem kötelező többet tenned, mint amiért megfizetnek, de ha ezt önként teszed, ezzel jelentősen meggyorsítod az előrejutásodat.

A kezdeményezés az a meglehetősen ritka emberi vonás, ami ar­ra ösztönzi — nem kényszeríti, hanem ösztönzi — az egyént, hogy utasítás nélkül is megtegye, amiről tudja, hogy meg kell tenni. Olyan vonás ez, amit a világ igen nagyra értékel. A kezdeményezés előnyös helyezést biztosít számodra a versenyben, akár vállalkozó, akár hivatásos szolgáltató, akár vállalati vezető, akár óradíjas alkal­mazott vagy. Fel fognak figyelni rád azok, akiktől függsz, és támasz­kodni fognak rád, mert olyan valakiként ismertek meg, akire mindig lehet számítani, és mindig képes színvonalas munkát végezni.

Ha legfelül kezded, csak egyetlen irányban haladhatsz — lefelé.

Talán a legrosszabb, ami emberrel történhet, hogy beleszületik a gazdagságba. Ha valaki beleszületik a kiváltságokba, ez megfosztja az élet legnagyszerűbb ajándékától: attól a lehetőségtől, hogy saját erőfeszítéseinek eredményeként érjen el a siker legmagasabb csú­csára. Ha kevesebbel születtél, mint a legtöbben, ne irigykedj má­sokra, akik látszólag előnyösebb helyzetben vannak! Az igazság az, hogy te vagy az előnyösebb helyzetben, mert lehetőséged van kifejleszteni magadban azt az önbecsülést, ami kizárólag annak eredmé­nye, hogy csak a magad erejére támaszkodva küzdesz meg az élet kihívásaival. Ahogy haladsz, fokozatosan szert teszel arra a tudásra és jártasságra, ami szükséges, hogy részed legyen a tartós sikerben. Olyan dolgok ezek, melyeket ember nem adhat neked, csak saját erőfeszítéseiddel tehetsz szert rájuk.