vannak, akiket a túl sok igazság jobban bosszant, mint a túl kevés

Az iskolások néha érdekes játékot játszanak. A neve: „becsületesség".
Szabályai egyszerűek: a résztvevők elhatározzák, hogy egy megállapodott ideig csak az igazságot fogják mondani. Aztán célzott kérdéseket tesznek fel egymásnak. Például: „Milyen a hajam?"
„Szerinted Linda okos?" Valaki aztán mindig dühös lesz, amikor rájön, hogy barátai eddig füllentettek neki, ártatlan hazugsággal kímélve az érzéseit. A játék után általában még sokáig nem
felejtik el ezeket a meglepetéseket.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt „az ő érdekükben" teszed! Néha
jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk.
Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.

a hamisság előbb-utóbb mindig kiütközik

A dolgok természetes rendje, hogy az igazságra végül mindig fény derül. Ez képezi jogrendszerünk alapját, erre a meggyőződésre épülnek az emberi kapcsolatok. Egy hazugságra alapozott üzleti, szakmai vagy személyi kapcsolat nem lehet tartós, de a tisztességre
és a kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatok végtelen távlatokat nyitnak.
Bármit teszel, mondd mindig az igazságot — még jelentéktelen dolgokban is —, és az igazmondás szokásoddá fog válni. Ösztönösen is az fog vezérelni a viselkedésedben, hogy jobb közölni az igazságot, és vállalni a következményeket, mint hamisságba menekülni,
ami végül úgyis napfényre kerül.