Az öröm, hogy gyermekeink vannak, elválaszthatatlan a felelősségtől, hogy meg kell tanítanunk őket a jellemes viselkedés alapjaira

Az élet egyik legnagyobb öröme az a csodálat, amit akkor érzünk, amikor új, piciny emberi lények jönnek a világra. Ez az öröm azonban óriási felelősséggel jár, aminek csak akkor tudunk eleget tenni, ha nem utasítjuk el az egyéni kezdeményezést. Gyermekeinknek mindent megadhatunk, ami szükséges az egészséghez és az anyagi jóléthez, de ha nem élünk úgy, ami követendő példaként állhat előttük, ha nem tanulják meg tőlünk az egyéni kezdeményezés fontosságát, csak keserűségben lesz részünk. Amikor felnőttekké válnak, céltalanul fognak sodródni az életükben. A személyes kezdeményezésednek mindig párosulnia kell a példamutató magatartással. Nem engedhetsz meg magadnak erkölcsileg vitatható „rövid utakat" sem a nagy, sem a kis dolgokban. Az emberek ezeket látva úgy gondolják majd, nem fog neked nehézséget okozni, ha veled szemben ugyanilyen módon lépnek fel. Természetesen, mint mindenki, te is követhetsz el hibákat, de ha mindig igyekszel a legjobb, legbecsületesebb utat járni, az emberek emlékezni fognak erre, és ennek megfelelően fognak kezelni.

Ha úgy kell csinálnod a munkád, ahogy utasítottak rá, másnak kell vállalnia a felelősséget — ha úgy csinálod, ahogy magad határoztad el, magadnak kell vállalnod a felelősséget is

A „magányosság", amit a legfelső szinten lévő vezetők éreznek, gyakran abból a tudatból fakad, hogy egy személyben felelnek a szervezet sikeréért vagy kudarcáért. Hatalmukat megoszthatják a beosztottaikkal, felelősségüket azonban nem. Ha egy futballcsapat csapnivalóan rossz szezont zárt, a menedzser és az edzők felelnek a kudarcért. A játékosok külön-külön nem vonhatók felelősségre a sikertelenségért, hiszen a csapat mindössze az utasításokat követte. Ha vezető leszel és te szabod meg az irányt, az eredményért vállalnod kell a felelősséget.

Kezdeményezz, és tetteidért légy kész vállalni a felelősséget!

Vannak, akik képesek nagyszerű" dolgokra, és vannak, akik valahogy „ellavíroznak". A döntő különbség közöttük az, hogy a sikeresek korán megtanulták, hogy tetteikért vállalniuk kell a felelősséget. Senki sem tehet téged sikeressé, de abban sem akadályozhat senki, hogy céljaidat elérd. A kezdeményezés egyet jelent azzal, hogy vállalod a vezetés felelősségét.
Olyan vonás ez, amely mind a dicséret, mind pedig a bírálat céltáblájává tesz. A jó vezető kész megosztani másokkal a sikerért
járó elismerést, viszont a kudarcért vagy az ideiglenes sikertelenségekért
egyedül vállalja a felelősséget. Ha cselekedeteidért kész vagy felelősséget vállalni, ezzel kivívod mások tiszteletét, és
jó úton vagy, hogy sorsod magad igazgasd.

A legértékesebb feladatokat azok kapják, akik elvégzik azokat. Nem hárítják tovább a felelősséget, nem keresnek alibit a sikertelenségükre

Gyakori eset, hogy emberek, akikről úgy gondoljuk, „ölükbe hullott a siker", valójában éveken át szívósan dolgoztak, mielőtt részük lett volna a nekik járó elismerésben. A siker kumulatív erőfeszítés,
vagyis részmunkák „hozamának" összegezett eredménye. Legyen szó bármilyen területről is, a csúcsra jutás gondos és körültekintő
tervezést igényel. Ha fel akarsz jutni a siker legmagasabb fokára, vállalnod kell,
hogy mindig kezdeményezően nyúlsz a feladatodhoz. Még akkor is, ha nem látsz benne semmilyen kihívást, még ha kellemetlennek is
találod. Ha ezt teszed, az eredmény nem fog elmaradni. Te leszel a főnök, a vezető, mert kifejlesztetted magadban a szokást, hogy minden
feladat kapcsán kezdeményezően lépj fel. Te fogod kapni a legkomolyabb,
legértékesebb feladatokat, mert meg lehet bízni benned,
mert tetteidért és jövődért vállalod a felelősséget.