Az öröm, hogy gyermekeink vannak, elválaszthatatlan a felelősségtől, hogy meg kell tanítanunk őket a jellemes viselkedés alapjaira

Az élet egyik legnagyobb öröme az a csodálat, amit akkor érzünk, amikor új, piciny emberi lények jönnek a világra. Ez az öröm azonban óriási felelősséggel jár, aminek csak akkor tudunk eleget tenni, ha nem utasítjuk el az egyéni kezdeményezést. Gyermekeinknek mindent megadhatunk, ami szükséges az egészséghez és az anyagi jóléthez, de ha nem élünk úgy, ami követendő példaként állhat előttük, ha nem tanulják meg tőlünk az egyéni kezdeményezés fontosságát, csak keserűségben lesz részünk. Amikor felnőttekké válnak, céltalanul fognak sodródni az életükben. A személyes kezdeményezésednek mindig párosulnia kell a példamutató magatartással. Nem engedhetsz meg magadnak erkölcsileg vitatható „rövid utakat" sem a nagy, sem a kis dolgokban. Az emberek ezeket látva úgy gondolják majd, nem fog neked nehézséget okozni, ha veled szemben ugyanilyen módon lépnek fel. Természetesen, mint mindenki, te is követhetsz el hibákat, de ha mindig igyekszel a legjobb, legbecsületesebb utat járni, az emberek emlékezni fognak erre, és ennek megfelelően fognak kezelni.