Ha saját munkaadód volnál, meg lennél elégedve azzal a teljesítménnyel, amelyet felmutatsz?

Amikor vége a napnak, nem sokat számít, hogy mások mit gondolnak rólad. Az számít, hogy te mit gondolsz magadról. Áttekintve a napodat, tedd fel magadnak a kérdést: „Maradéktalanul kihasználtam az időmet? Beleadtam a munkába minden erőmet és képességemet? Ha ez az én vállalatom lenne, azt kívánnám, hogy több száz hozzám hasonló munkás dolgozzon benne, vagy olyanokat szeretnék, akik nálam többet, vagy legalább egy kicsit többet kezdeményeznének?" Ha olyan valaki vagy, akivel együtt szeretnél dolgozni, vagy akit szeretnél alkalmazottadként látni, nem vagy messze a naptól, hogy magad légy egy cég tulajdonosa — vagy legalábbis a cég értékes, elismert dolgozója. A legfontosabb azonban az, hogy nyugodtan alhatsz azzal a tudattal, hogy minden tőled telhetőt megtettél. Megdolgoztál a pénzedért, és eleget tettél az önmagaddal szemben támasztott követelményeknek.

Egy jól irányított szervezetnél minden előléptetés saját erőfeszítés eredménye. A vezető csupán annyiban vesz részt a tranzakcióban, hogy gondosan ellenőrzi, kiérdemelted e az előléptetést

Ha le akarjuk rontani egy szervezet munkamorálját, csupán annyit kell tennünk, hogy olyan munkahelyi légkört teremtünk, amely azt a benyomást kelti a beosztottakban, hogy ha előre akarnak jutni, különböző furfangokhoz kell folyamodniuk. A legjobban vezetett vállalatok azok, amelyekben minden előléptetést kiérdemelnek, és minden felkészült személy azonos eséllyel indul, hogy megszerezze a pozíciót. Ha menedzser vagy, minden beosztottakat érintő döntést annak tükrében is mérlegelned kell, hogy kielégítik-e a fair play követelményeit. Ha pedig menedzser akarsz lenni, olyan cégnél helyezkedj el, ahol a munkásokkal korrekt módon bánnak. Ha a hozzáértéseddel és eredményességeddel érdemelted ki a pozíciódat, nem kell félned, hogy esetleg elveszted.

Takarékoskodj a cég kiadásaival, és a cég díjazni fogja takarékosságodat!

A jutalmat nem kapod meg feltétlenül még ma, a következő héten vagy a következő évben, de előbb vagy utóbb megkapod. Ha szokásoddá válik, hogy úgy gazdálkodj a vállalat erőforrásaival, mintha a sajátodéi lennének, ezzel azt bizonyítod, hogy kiérdemled munkaadód és munkatársaid bizalmát. Arra ítéltetsz, hogy jobb és értékesebb dolgokat csinálj. A megtakarításoknak nem kell feltétlenül óriásiaknak lenniük! A fontos — a szokás, hogy állandóan törd a fejed a veszteségek és a költségek csökkentésének lehetőségén. Elemezd rendszeresen, amit teszel, hogyan lehetne a munkádat gazdaságosabban végezni, és hamarosan nagyobb kerettel fogsz gazdálkodni, több embert fogsz irányítani.

Az előrejutásra képtelen embereknek két típusa van. Az egyikhez azok tartoznak, akik csak azt teszik, amit mondanak nekik, a másikhoz pedig azok, akik nem teszik meg, amit mondanak nekik.

Nehéz eldönteni, mi az elkeserítőbb: sodródni egyik munkahelyről a másikra, mert mindig az elsők között bocsátanak el, vagy monoton ismeretlenségben robotolni éveken át ugyanazon a munkahelyen. Az első annak következménye, hogy nem teszed meg, amit mondanak, a másik annak következménye, hogy csak azt teszed meg, amire utasítást kapsz. Egy ideig meg lehet élni abból, hogy a fenti út valamelyikét követed, ám aligha remélheted, hogy előbbre fogsz jutni. Ma, a magas technikával felszerelt, felvilágosult irányítási filozófiával rendelkező munkahelyeken a személyes kezdeményezés sokkal fontosabb, mint korábban, az ipari forradalom idején. Azokban az időkben az utasítások pontos végrehajtásának képességét igen sokra becsülték. Ez ugyanis elengedhetetlen volt a vállalat eredményes működéséhez. A technológia fejlődésével egyre több felügyeleti funkció válik feleslegessé, mindnyájunktól azt várják, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet produkáljunk, magunk döntsük el, mit kell tennünk, és azt meg is tegyük. Ne várj hát, amíg megmondják, mit kell tenned! Ismerd meg a vállalatodat, és végezd a munkádat olyan kiválóan, hogy képes légy előre látni, mit kell még megtenned — aztán tedd is meg!