Az előrejutásra képtelen embereknek két típusa van. Az egyikhez azok tartoznak, akik csak azt teszik, amit mondanak nekik, a másikhoz pedig azok, akik nem teszik meg, amit mondanak nekik.

Nehéz eldönteni, mi az elkeserítőbb: sodródni egyik munkahelyről a másikra, mert mindig az elsők között bocsátanak el, vagy monoton ismeretlenségben robotolni éveken át ugyanazon a munkahelyen. Az első annak következménye, hogy nem teszed meg, amit mondanak, a másik annak következménye, hogy csak azt teszed meg, amire utasítást kapsz. Egy ideig meg lehet élni abból, hogy a fenti út valamelyikét követed, ám aligha remélheted, hogy előbbre fogsz jutni. Ma, a magas technikával felszerelt, felvilágosult irányítási filozófiával rendelkező munkahelyeken a személyes kezdeményezés sokkal fontosabb, mint korábban, az ipari forradalom idején. Azokban az időkben az utasítások pontos végrehajtásának képességét igen sokra becsülték. Ez ugyanis elengedhetetlen volt a vállalat eredményes működéséhez. A technológia fejlődésével egyre több felügyeleti funkció válik feleslegessé, mindnyájunktól azt várják, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet produkáljunk, magunk döntsük el, mit kell tennünk, és azt meg is tegyük. Ne várj hát, amíg megmondják, mit kell tenned! Ismerd meg a vállalatodat, és végezd a munkádat olyan kiválóan, hogy képes légy előre látni, mit kell még megtenned — aztán tedd is meg!