Nem kötelező többet tenned, mint amiért megfizetnek, de ha ezt önként teszed, ezzel jelentősen meggyorsítod az előrejutásodat.

A kezdeményezés az a meglehetősen ritka emberi vonás, ami ar­ra ösztönzi — nem kényszeríti, hanem ösztönzi — az egyént, hogy utasítás nélkül is megtegye, amiről tudja, hogy meg kell tenni. Olyan vonás ez, amit a világ igen nagyra értékel. A kezdeményezés előnyös helyezést biztosít számodra a versenyben, akár vállalkozó, akár hivatásos szolgáltató, akár vállalati vezető, akár óradíjas alkal­mazott vagy. Fel fognak figyelni rád azok, akiktől függsz, és támasz­kodni fognak rád, mert olyan valakiként ismertek meg, akire mindig lehet számítani, és mindig képes színvonalas munkát végezni.

Ha legfelül kezded, csak egyetlen irányban haladhatsz — lefelé.

Talán a legrosszabb, ami emberrel történhet, hogy beleszületik a gazdagságba. Ha valaki beleszületik a kiváltságokba, ez megfosztja az élet legnagyszerűbb ajándékától: attól a lehetőségtől, hogy saját erőfeszítéseinek eredményeként érjen el a siker legmagasabb csú­csára. Ha kevesebbel születtél, mint a legtöbben, ne irigykedj má­sokra, akik látszólag előnyösebb helyzetben vannak! Az igazság az, hogy te vagy az előnyösebb helyzetben, mert lehetőséged van kifejleszteni magadban azt az önbecsülést, ami kizárólag annak eredmé­nye, hogy csak a magad erejére támaszkodva küzdesz meg az élet kihívásaival. Ahogy haladsz, fokozatosan szert teszel arra a tudásra és jártasságra, ami szükséges, hogy részed legyen a tartós sikerben. Olyan dolgok ezek, melyeket ember nem adhat neked, csak saját erőfeszítéseiddel tehetsz szert rájuk.

Ha elcsüggedsz, gondolj Helen Kellerre, aki bár vak, süket és néma volt, könyveivel lelkesítette a nála szerencsésebb kortár­sait

Helen Keller élete kiemelkedő példája annak, hogy az emberi lé­lek képes győzedelmeskedni a testi fogyatékosságok felett. Még ma is, évtizedekkel halála után, élete a remény világítótornyaként sugá­roz mindazok számára, akiknek állandó küzdelmet kell vívniuk ma­gukkal és a körülményekkel, hogy képesek legyenek elvégezni egy­szerű rutintevékenységeket, melyek egy egészséges ember számára semmilyen problémát sem jelentenek. Valahányszor úgy érzed, a sors kegyetlen volt hozzád, csak annyit kell tenned, hogy körülné­zel, és máris be fogod látni, mennyire szerencsés vagy. Szervezd úgy az életedet, hogy vissza tudj adni valamit a közösségednek, anél­kül hogy ezért ellenszolgáltatást várnál! Nemcsak pénzt adhatsz, hanem munkát és időt is. Ez erősíteni fogja kapcsolatodat a közös­séggel, bizonyítékot fog szolgáltatni neked arra, hogy milyen ered­ményes az átgondolt cselekvés. Emlékeztetni fog arra is, milyen lel­kesítő hatása van az elszántságnak az emberi erőfeszítésekre.

Egy vak fiú úgy szerzett diplomát, hogy Braille-írással jegyzeteket készített az előadásokról, ezeket több példányban legépelte, és eladta évfolyamtársainak, akiknek jobb volt a szemük, viszont gyengébb volt az ambíciójuk

Az élet egyik nagy rejtélye, hogy emberek, akik mindennel rendelkeznek — jó kapcsolatokkal, kiváló képzettséggel, széles körű tapasztalattal —, gyakorlatilag képtelenek valamit is elérni, míg mások, akiknek minden apróságért keményen meg kell küzdeniük, a siker hihetetlen magaslataira emelkednek. Úgy tűnik, minden az elhatározáson múlik. Ha rendelkezel a sikerhez szükséges akarattal, valahogy mindig találni fogsz hozzá egy utat, tekintet nélkül arra, milyen akadályokkal találkozol. Hogyan állsz te ezzel? Képes vagy mozgósítani minden energiádat és képességedet a siker érdekében, vagy híján vagy az ambíciónak? Rajtad kívül senki sem képes felébreszteni benned a te sikeredhez szükséges vágyat. Ha erős belső ösztönzést érzel, képes leszel észrevenni magad körül azokat a dolgokat, melyek segíthetnek célod elérésében. Cél és ösztönzés nélkül ezek elkerülték volna a figyelmedet.

Aki panaszkodik, hogy sosem kap lehetőséget, valószínűleg nem rendelkezik azzal a bátorsággal, hogy azt megragadja

Thomas Edison egyszer megjegyezte, hogy az emberek többsége nem ismeri fel a kínálkozó alkalmakat, mert ezek gyakran azt követelik tőlük, hogy dolgozzanak. Egy lehetőség, egy kedvező alkalom kiaknázása igen gyakran sok munkát igényel, és vállalni kell annak kockázatát is, hogy az eredmény nem az lesz, amire számítunk. Akár aktívan kezdeményezel, akár passzívan vársz, előbb-utóbb mindig eljutsz ahhoz a ponthoz, amikor vagy élsz a lehetőséggel, vállalva az ismeretlennel járó kockázatot, vagy hátat fordítasz neki. Senki sem tudja előre megmondani, hol lesz ez a pont. Csak magad döntheted el, mikor érkezett el a pillanat, amikor lépned kell: bátorságot kell gyűjtened, és meg kell ragadnod az alkalmat.

A túlzott óvatosság ugyanolyan rossz, mint az óvatosság teljes hiánya. Gyanút ébreszt másokban.

Ha azt akarod, hogy mások bízzanak benned, viselkedéseddel bizalmat kell ébresztened! Ha annyira óvatos vagy, hogy sosem próbálkozol semmi újjal, ez legalább annyira rombolja a hiteledet, mintha minden óvatosságot félretéve kísérletezni kezdesz, mielőtt komolyan mérlegelnéd a következményeket. (A legtöbben az ilyen magatartást azonosítják a kiegyensúlyozott ítélőképesség hiányával.) Ügyelj azonban arra, hogy ne válj az „analízis-paralízis" áldozatává! Tanulj meg különbséget tenni a tények és a vélemények között, és gondoskodj arról, hogy döntéseid megbízható, tényszerű információkon nyugodjanak. Aztán cselekedj!

Ahhoz, hogy szert tégy az irányításhoz szükséges tekintélyre, az erős hangnál valamivel többre van szükséged

Margaret Thatcher egy alkalommal megjegyezte, hogy tekintéllyel bíró személynek lenni hasonló ahhoz, hogy valaki lady. Ha arra kényszerülsz, hogy azt mondd másoknak, az vagy, akkor nem vagy az. A valóban nagy vezetők a viselkedésükkel, nem pedig hangjuk erejével vívják ki mások tekintélyét. Mások tiszteletét azzal vívod ki, hogy tisztelettel viseltetsz irántuk. Kövesd az Aranyszabályt, ahogyan másokkal bánsz, és el fogod nyerni őszinte lojalitásukat. Ha olyan posztot akarsz, ahol hatalmad van mások felett, először bizonyítanod kell, hogy méltó vagy erre. Bizonyítanod kell számukra, hogy szíveden viseled a sorsukat, hogy vezetőjükként az érdekükben tevékenykedsz. Egy jó parancsnok először mindig azt nézi, csapatai el vannak-e látva minden szükségessel, és csak aztán foglalkozik saját igényeivel. Olyan tanulság ez, amiről emberek igen gyakran megfeledkeznek, miközben tülekednek a csúcs felé. Ha te is „feledékeny" vagy, nehéz lesz végigjárnod a sikerhez vezető utat.