az udvariasság otthon kezdődik

A másik iránti udvariasság általában a másik iránti tiszteletből fakad, és az udvarias magatartást még gyermekkorban sajátítjuk el.
Ha otthon tisztelettel és udvariasan bánnak veled, te is megtanulod tisztelni családod tagjait. Az abból fakadó önbecsülés, hogy egyedülállóan
értékes személynek tartanak, akik a legtöbbet jelentik számodra, nagyban elősegíti azt a magabiztosságot, amire elengedhetetlenül
szükséged van, hogy sikeres légy. Az udvariasság és a mások iránti figyelmesség olyan szokás, amelyre ha egyszer már szert
tettél, egész életedben veled marad. Noha a szokásos udvariasság az élet nagy kérdéseit tekintve tűnhet jelentéktelen csekélységnek, valójában mély értékeket tükröz. Még ennél is fontosabb, hogy ha szokásoddá
válik, hogy tisztelj másokat, ez hozzájárul ahhoz, hogy mások
is tiszteljenek téged.

vannak, akiket a túl sok igazság jobban bosszant, mint a túl kevés

Az iskolások néha érdekes játékot játszanak. A neve: „becsületesség".
Szabályai egyszerűek: a résztvevők elhatározzák, hogy egy megállapodott ideig csak az igazságot fogják mondani. Aztán célzott kérdéseket tesznek fel egymásnak. Például: „Milyen a hajam?"
„Szerinted Linda okos?" Valaki aztán mindig dühös lesz, amikor rájön, hogy barátai eddig füllentettek neki, ártatlan hazugsággal kímélve az érzéseit. A játék után általában még sokáig nem
felejtik el ezeket a meglepetéseket.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt „az ő érdekükben" teszed! Néha
jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk.
Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.

könnyű azzal igazolni a tisztességtelenséget, hogy ez biztosítja a megélhetésünket!

A tudatalatti nem hoz erkölcsi ítéleteket: ha valamit újból és újból mondunk magunknak, végül még a leglaposabb hazugságot is tényként fogadja el. Akiknek életét és karrierjét tisztességtelenségük
tette tökre, önromboló magatartásukat azzal kezdték, hogy
meggyőzték magukat: a szabályok apróbb megsértése nem számít. Ha magadévá teszel egy gondolatot, vigyázz, hogy ez pozitív gondolat legyen! Olyat, amelyből előnyöd származik, másoknak viszont nem árt. A negatív gondolatok és negatív tettek visszatérnek szerzőjükhöz, ám igaz ez a pozitív gondolatokra és pozitív tettekre
is. Ha tisztességesen és erkölcsösen jársz el, olyan erőket hozol
mozgásba a jó érdekében, melyek megsokszorozódva térnek vissza
hozzád.

a becsületesség olyan lelki tulajdonság, amit nem lehet pénzben mérni

A becsületesség a legelőnyösebb magatartás. Ennek számos oka van. Sokkal kisebb erőfeszítésbe kerül őszintének lenni, mint megtévesztően
viselkedni. A becsületességnek hosszú távon kisebb a
kockázata, nagyobb a nyeresége. Mai bonyolult társadalmunkban azonban olyan bizonytalanná váltak az elfogadható magatartás határai,
hogy néha már felismerhetetlenek. A törvények és az etikai normák rögzítik azokat a minimális követelményeket, melyeket be
kell tartanunk. A magad számára szabj olyan normákat, amelyek meghaladják ezt a minimumot! Függetlenül attól, mit tesznek vagy mondanak mások, mércédet állítsd olyan magasra, ami lehetetlenné
teszi, hogy elbukj. Erkölcsi normáid lehetővé fogják tenni, hogy
gyorsan és belső lelki vívódások nélkül döntsd el, mit tegyél, ha nehéz
helyzetben találod magad.

lehet valakinek jó a híre, noha az illető egyáltalán nem szolgált rá

A bankárok gyakran adnak kölcsönt a jellem alapján, de ritkán teszik ezt csupán a jó hírre támaszkodva. Megtanulták ugyanis, hogy lehet valakinek jó a híre, noha az illető egyáltalán nem szolgált rá.
Amikor egy bankár elbírál egy hitelkérelmet, három dologra figyel: képes-e a hitelező visszafizetni a kölcsönt, milyen volt eddig a hitelező hiteltörlesztési magatartása, végül milyen a hitelező jelleme.
Az első két dolog egyszerűen számok kérdése, a jellem megítéléséhez azonban emberismeret és tapasztalat kell. Az okos bankárok megtanulták, hogy jellemes személyek esetében érdemes kockáztatni, mert komolyan veszik kötelezettségeiket. Azokat viszont, akik ésszerűtlenül pocsékolják erőforrásaikat, minden módon el kell kerülni. Védd a jó híredet, mint ahogy védenéd az otthonodat, a vállalkozásodat,
az életedet. Ha egyszer már megingott, csak azok képesek
visszaszerezni, akikben elég bátorság és akaraterő van, hogy súlyos
megpróbáltatásokkal is megküzdjenek.

Vagy becsületes vagy, vagy nem. A kettő között nincs kompromisszum

A csalások, lopások és visszaélések felderítésével foglalkozó
szakemberek azt mondják, gyakran csodálkoznak azon, milyen kis összegeket hajlandók emberek lopni. Vannak, akik képesek fillérekért eladni a becsületüket. Akiknél a tisztességtelen magatartás nem egyszeri botlás, azoknál ez már életformává válik. A kis hazugságok és a kis lopások végül a hazudozás és a tolvajlás jellemet megrontó szokásává válnak.
Mit látsz, ha szemügyre veszed saját viselkedésedet? Büszke lehetsz arra, hogy mindig becsületes voltál? Ha nem, talán itt az ideje, hogy elgondolkozz azokon az eseteken, amikor nem voltál egészen becsületes. Miért tetted? Megérte? Lehet, hogy előnyösebb lett volna, ha tisztességesen és becsületesen jársz el, és az igazat mondod?
Tanulj a tévedéseidből! Fogadd meg, hogy mától kezdve becsületes leszel!

a hamisság előbb-utóbb mindig kiütközik

A dolgok természetes rendje, hogy az igazságra végül mindig fény derül. Ez képezi jogrendszerünk alapját, erre a meggyőződésre épülnek az emberi kapcsolatok. Egy hazugságra alapozott üzleti, szakmai vagy személyi kapcsolat nem lehet tartós, de a tisztességre
és a kölcsönös előnyökre épülő kapcsolatok végtelen távlatokat nyitnak.
Bármit teszel, mondd mindig az igazságot — még jelentéktelen dolgokban is —, és az igazmondás szokásoddá fog válni. Ösztönösen is az fog vezérelni a viselkedésedben, hogy jobb közölni az igazságot, és vállalni a következményeket, mint hamisságba menekülni,
ami végül úgyis napfényre kerül.