mások tiszteletét azzal vívhatod ki a legbiztosabban, ha tiszteled önmagadat

Ismersz olyanokat, akik képtelenek akár csak rövid időre is megállni
önmagukban? Valószínű, hogy ezek az emberek nem igazán szeretik magukat. Igénylik, hogy állandóan legyenek körülöttük,mert úgy gondolják, ez fontosságot ad létezésüknek. Sajnos azok vonzanak legkevésbé másokat, akiknek a leginkább lenne szükségük
arra, hogy állandóan legyenek körülöttük. Mivel nem szeretik önmagukat, mások sem igen szeretik őket. A legbiztosabban úgy
vívhatod ki mások tiszteletét, ha olyan személlyé válsz, aki körül magad is szívesen lennél. Határozd meg azokat a vonásokat, amiket
másokban csodálsz, és igyekezz ezeket kifejleszteni magadban.
Amint megteszed az első lépést, hogy olyan valakivé válj, akivé tudod,
hogy válhatsz, magabiztosabbnak, értékesebbnek fogod magad
érezni.

Szerencsétlenséged okát ne a csillagokban keresd! Támaszkodj önmagadra, jobb eredményekre jutsz.

Sok dolog van, amire nem lehetsz befolyással, viszont befolyással lehetsz arra az egyetlen valamire, ami valóban számít: hogy mit gondolsz, és miként viselkedsz. Külső tényezőknek kevés közük van a sikerhez. A belső tényezők döntenek. Akik a sikerre programozzák
magukat, még a legnehezebb körülmények között is megtalálják a helyes utat. Legtöbb problémád megoldásának egyetlen forrása van, csupán egyetlen forrása: te magad.
A tartalmas és teljes élet művészete hasonlít ahhoz, amikor egy hegyi folyó zuhatagos részén vergődsz lefelé egy gumicsónakon. Ha már elszántad magadat, és engedtél a vad sodrásnak, nehéz megváltoztatnod
a döntésedet. Már nem lehet visszafordulni, hogy
visszaevezz a nyugodt vizekre. Az izgalom és a kaland azonban megéri az erőfeszítést. Ha sosem próbálkozol az újjal, nem ismerheted meg sem a kétségbeesés mélységeit, sem a siker felemelő érzését.

a nagy eredmények küzdelmek árán születnek

„Erősségeink gyengeségeinkből sarjadnak ki •— mondta Ralph Waldo Emerson. — Amíg nem szúrnak belénk, nem támad fel bennünk
a felháborodás, amely titkos erőkkel fegyverzi fel magát." A küzdelem arra sarkall, hogy legyőzd az akadályokat, és haladj célod felé. Ha küzdelemre kényszerülsz, tekintsd olyan lehetőségként, ami segíti személyes fejlődésedet. A jellemet nem az eredmény, hanem a küzdelem szilárdítja meg. Ha meggyőződésed, hogy igazad van, tarts ki még akkor is, ha úgy tűnik, az egész világ ellened van,
és mindenki kételkedik az igazadban. Ha sikeres leszel — és az leszel, ha állhatatos vagy —, az emberek azt fogják mondani, mindig is tudták, hogy számodra nem léteznek akadályok.

akinek csak arra van ideje, hogy pletykálkodjon és rágalmazzon, túlságosan is el van foglalva, hogy sikeres legyen

Mindnyájan véges mennyiségű idővel, energiával és pénzzel rendelkezünk. Ezért aztán döntenünk kell, mire használjuk fel ezeket. Ha erőforrásaidat arra pocsékolod, hogy másokat kisebbíts, hogy ezzel előmozdítsd a saját érdekeidet, hamarosan rájössz, hogy oly sok időd és energiád megy el a pletykálkodásra és a rágalmazásra, hogy nem marad időd magadra. Ha rosszindulatú pletykálkodások közegében mozogsz, ritkán fognak megbízni benned. Amint a szólás mondja: „Akik suttognak nekünk másokról, suttogni fognak
rólunk is másoknak."

az udvariasság otthon kezdődik

A másik iránti udvariasság általában a másik iránti tiszteletből fakad, és az udvarias magatartást még gyermekkorban sajátítjuk el.
Ha otthon tisztelettel és udvariasan bánnak veled, te is megtanulod tisztelni családod tagjait. Az abból fakadó önbecsülés, hogy egyedülállóan
értékes személynek tartanak, akik a legtöbbet jelentik számodra, nagyban elősegíti azt a magabiztosságot, amire elengedhetetlenül
szükséged van, hogy sikeres légy. Az udvariasság és a mások iránti figyelmesség olyan szokás, amelyre ha egyszer már szert
tettél, egész életedben veled marad. Noha a szokásos udvariasság az élet nagy kérdéseit tekintve tűnhet jelentéktelen csekélységnek, valójában mély értékeket tükröz. Még ennél is fontosabb, hogy ha szokásoddá
válik, hogy tisztelj másokat, ez hozzájárul ahhoz, hogy mások
is tiszteljenek téged.

vannak, akiket a túl sok igazság jobban bosszant, mint a túl kevés

Az iskolások néha érdekes játékot játszanak. A neve: „becsületesség".
Szabályai egyszerűek: a résztvevők elhatározzák, hogy egy megállapodott ideig csak az igazságot fogják mondani. Aztán célzott kérdéseket tesznek fel egymásnak. Például: „Milyen a hajam?"
„Szerinted Linda okos?" Valaki aztán mindig dühös lesz, amikor rájön, hogy barátai eddig füllentettek neki, ártatlan hazugsággal kímélve az érzéseit. A játék után általában még sokáig nem
felejtik el ezeket a meglepetéseket.
Az őszinteség nem jelenti azt, hogy kegyetlennek kell lenned másokkal. Nem kell mindent elmondanod nekik, ami nem tetszik bennük, hangoztatva, hogy ezt „az ő érdekükben" teszed! Néha
jobb, ha nem tudjuk, hogy lelkük mélyén mások mit tartanak rólunk.
Mások önbecsülésének tisztelete megkívánja, hogy néha inkább kevesebb, mint több igazságot mondj nekik.

könnyű azzal igazolni a tisztességtelenséget, hogy ez biztosítja a megélhetésünket!

A tudatalatti nem hoz erkölcsi ítéleteket: ha valamit újból és újból mondunk magunknak, végül még a leglaposabb hazugságot is tényként fogadja el. Akiknek életét és karrierjét tisztességtelenségük
tette tökre, önromboló magatartásukat azzal kezdték, hogy
meggyőzték magukat: a szabályok apróbb megsértése nem számít. Ha magadévá teszel egy gondolatot, vigyázz, hogy ez pozitív gondolat legyen! Olyat, amelyből előnyöd származik, másoknak viszont nem árt. A negatív gondolatok és negatív tettek visszatérnek szerzőjükhöz, ám igaz ez a pozitív gondolatokra és pozitív tettekre
is. Ha tisztességesen és erkölcsösen jársz el, olyan erőket hozol
mozgásba a jó érdekében, melyek megsokszorozódva térnek vissza
hozzád.