Derítsd ki, hogyan lehet fokozni a termelékenységet, és ez fel fog emelni téged és a fizetésedet is!

Közismert, hogy mindig a munkát végző tudja a legjobban, hogyan lehet növelni annak termelékenységét. Miért van hát, hogy gyakran vonakodunk javaslatokat előterjeszteni a jobbításra? Talán túlságosan is sok racionalizálást és átszervezést éltünk már meg, hogy higgyünk abban a bölcsességben, hogy ha előre akarunk jutni, „fel kell dolgoznunk magunkat egy munkából". Ironizálhatunk a dolgon, azonban a régi bölcsesség még mindig érvényben van. Ha megtalálod a módját, hogyan lehet a dolgokat jobban, gyorsabban és olcsóbban elvégezni, sokkal értékesebbé válsz munkaadód számára. Ha bizonyítottad, értesz ahhoz, hogyan kell dolgokat hatékonyabban elvégezni, fel fognak kérni, hogy végy részt a tervezési értekezleteken, a minőségi körök munkájában. Elkerülhetetlen, hogy előléptessenek, mert egyike leszel azon kevés alkalmazottnak, aki túlságosan is értékes ahhoz, hogy elveszítse őt a cég.

Az előrejutásra képtelen embereknek két típusa van. Az egyikhez azok tartoznak, akik csak azt teszik, amit mondanak nekik, a másikhoz pedig azok, akik nem teszik meg, amit mondanak nekik.

Nehéz eldönteni, mi az elkeserítőbb: sodródni egyik munkahelyről a másikra, mert mindig az elsők között bocsátanak el, vagy monoton ismeretlenségben robotolni éveken át ugyanazon a munkahelyen. Az első annak következménye, hogy nem teszed meg, amit mondanak, a másik annak következménye, hogy csak azt teszed meg, amire utasítást kapsz. Egy ideig meg lehet élni abból, hogy a fenti út valamelyikét követed, ám aligha remélheted, hogy előbbre fogsz jutni. Ma, a magas technikával felszerelt, felvilágosult irányítási filozófiával rendelkező munkahelyeken a személyes kezdeményezés sokkal fontosabb, mint korábban, az ipari forradalom idején. Azokban az időkben az utasítások pontos végrehajtásának képességét igen sokra becsülték. Ez ugyanis elengedhetetlen volt a vállalat eredményes működéséhez. A technológia fejlődésével egyre több felügyeleti funkció válik feleslegessé, mindnyájunktól azt várják, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet produkáljunk, magunk döntsük el, mit kell tennünk, és azt meg is tegyük. Ne várj hát, amíg megmondják, mit kell tenned! Ismerd meg a vállalatodat, és végezd a munkádat olyan kiválóan, hogy képes légy előre látni, mit kell még megtenned — aztán tedd is meg!

A halogatás szokása kiváló alibigyártó

Ha hajlasz rá, tucatnyi okot tudsz találni arra, valamit miért nem lehet, vagy miért nem tudsz megcsinálni. Könnyebb azt mondanod, hogy túlságosan nehéz, túlságosan drága, túlságosan időrabló, mint elfogadnod, hogy ha kész vagy elég keményen, elég okosan, elég állhatatosan dolgozni, ésszerű határok között bármit meg tudsz csinálni. Ha észreveszed, hogy túlságosan is gyakran találsz mentséget arra, miért nem csinálsz meg valamit, vagy millió magyarázatod van arra, miért nem úgy mentek a dolgok, ahogy eltervezted, ideje, hogy megállj és változtass! Hagyj fel az alibik, a „logikus" magyarázatok keresésével, ehelyett kezdd el halogatás nélkül csinálni a dolgokat!

A halogatás egy rossz szokás. Eredménye az, hogy holnapután­ira akarjuk kitolni azt, amit már tegnapelőtt el kellett volna vé­geznünk.

Egy eredményre törő személy esetében aligha lehet veszélye­sebb és rombolóbb szokás, mint a halogatás, mert megfosztja őt a kezdeményezőerőtől. Ha egyszer elhalasztasz valamit, másodszor már könnyebb ugyanezt tenned, míg aztán a szokás annyira hatal­mába kerít, hogy hihetetlenül nehéz vele szakítani. A halogatás szo­kásának következményei sajnos összeadódnak. Gyógyításának egyetlen módja van - a cselekvés. Meg fogsz lepődni, milyen elé­gedettséget érzel, ha tétovázás nélkül belefogsz egy nem igazán vonzó feladatba, és csinálod! Egy angol miniszterelnök, Benjamin Disraeli egyszer ezt mondta: „A cselekvés nem mindig hozza meg a boldogságot, de cselekvés nélkül nincs boldogság."

Nem kötelező többet tenned, mint amiért megfizetnek, de ha ezt önként teszed, ezzel jelentősen meggyorsítod az előrejutásodat.

A kezdeményezés az a meglehetősen ritka emberi vonás, ami ar­ra ösztönzi — nem kényszeríti, hanem ösztönzi — az egyént, hogy utasítás nélkül is megtegye, amiről tudja, hogy meg kell tenni. Olyan vonás ez, amit a világ igen nagyra értékel. A kezdeményezés előnyös helyezést biztosít számodra a versenyben, akár vállalkozó, akár hivatásos szolgáltató, akár vállalati vezető, akár óradíjas alkal­mazott vagy. Fel fognak figyelni rád azok, akiktől függsz, és támasz­kodni fognak rád, mert olyan valakiként ismertek meg, akire mindig lehet számítani, és mindig képes színvonalas munkát végezni.

Ha legfelül kezded, csak egyetlen irányban haladhatsz — lefelé.

Talán a legrosszabb, ami emberrel történhet, hogy beleszületik a gazdagságba. Ha valaki beleszületik a kiváltságokba, ez megfosztja az élet legnagyszerűbb ajándékától: attól a lehetőségtől, hogy saját erőfeszítéseinek eredményeként érjen el a siker legmagasabb csú­csára. Ha kevesebbel születtél, mint a legtöbben, ne irigykedj má­sokra, akik látszólag előnyösebb helyzetben vannak! Az igazság az, hogy te vagy az előnyösebb helyzetben, mert lehetőséged van kifejleszteni magadban azt az önbecsülést, ami kizárólag annak eredmé­nye, hogy csak a magad erejére támaszkodva küzdesz meg az élet kihívásaival. Ahogy haladsz, fokozatosan szert teszel arra a tudásra és jártasságra, ami szükséges, hogy részed legyen a tartós sikerben. Olyan dolgok ezek, melyeket ember nem adhat neked, csak saját erőfeszítéseiddel tehetsz szert rájuk.

Ha elcsüggedsz, gondolj Helen Kellerre, aki bár vak, süket és néma volt, könyveivel lelkesítette a nála szerencsésebb kortár­sait

Helen Keller élete kiemelkedő példája annak, hogy az emberi lé­lek képes győzedelmeskedni a testi fogyatékosságok felett. Még ma is, évtizedekkel halála után, élete a remény világítótornyaként sugá­roz mindazok számára, akiknek állandó küzdelmet kell vívniuk ma­gukkal és a körülményekkel, hogy képesek legyenek elvégezni egy­szerű rutintevékenységeket, melyek egy egészséges ember számára semmilyen problémát sem jelentenek. Valahányszor úgy érzed, a sors kegyetlen volt hozzád, csak annyit kell tenned, hogy körülné­zel, és máris be fogod látni, mennyire szerencsés vagy. Szervezd úgy az életedet, hogy vissza tudj adni valamit a közösségednek, anél­kül hogy ezért ellenszolgáltatást várnál! Nemcsak pénzt adhatsz, hanem munkát és időt is. Ez erősíteni fogja kapcsolatodat a közös­séggel, bizonyítékot fog szolgáltatni neked arra, hogy milyen ered­ményes az átgondolt cselekvés. Emlékeztetni fog arra is, milyen lel­kesítő hatása van az elszántságnak az emberi erőfeszítésekre.